Tegnap előtt a Tháliában megnéztük A TANÚ című előadást. Kíváncsi voltam rá több ok miatt is. Bár a filmet láttam régen, nem nagyon emlékeztem rá. Bizonyos jelenetek, szereplők, és a nagy mondás (kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk) természetesen megmaradt belőle. Csányi játszotta Pelikánt, ami szerintem nagyon jó választás volt. Elcsúnyítva, öregítve, lomposan még a legkevésbé sem keltett szexi benyomást, ami kifejezetten jót tett neki. Így észre lehetett venni, hogy milyen jó színész. A darabtól most kissé elrugaszkodva több dolgot is meg kellett állapítanom. A színházba járás kultúrája egészen lehangoló kezd lenni. Rendszeresen látok olyan embereket, akik csöppet sem színházhoz illően öltöznek fel. No nem azt mondom, hogy frakkban, nyakkendőben vagy kisestélyiben kell színházba járni, de azért tiszteljük már meg az előadást annyival, hogy nem szabadidőben, sportcipőben vagy farmerban jelenünk meg. Nem is értem, mintha többen teljesen máshová indultak volna, mintha csak éppen betévedtek volna az előadásra. Ezt egyébként már sokszor megfigyeltem, de mindig bosszant. A másik, hogy a közepén, a szünetben többen elindultak a ruhatár felé, kivették a cuccaikat és elmentek. Pedig kifejezetten jó volt a darab. Talán annak tudható be, hogy az előadás témája elég nehéz, még ha némi humor is tarkítja. Mégis hangulat kell hozzá. A történet így is, úgy is sokkoló. Ezért is kéne tiszteletet tanúsítani azzal, hogy végignézzük.
Nekem nagyon tetszett. Egyrészt Csányi és a többi színész játéka miatt (Cserhalmit most láttam először színpadon), másrészt a történet miatt, de a díszlet sem volt rossz, főleg a szellemvasutas jelenetnél. A végén még kicsit meg is könnyeztem. Nem azt mondom, hogy a legjobb darab volt amit láttam, de abszolút nem éreztem, hogy időpocsékolás lett volna. Bár rájöttem, hogy a Thália nem tartozik a kedvenc színházaim közé, azért nem rossz. Egyszer érdemes megnézni. Rendesen felöltözve, elejétől a végéig.
UI: Gogolákné!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése