K filmek

Vannak olyan filmek amik egyszerűen beleégnek az ember agyába. Kitörölhetetlenül ott motoszkál a fejemben néhány jelenet. 11 évesen láttam a K1 - film a prostitúcióról című filmet a Csillag moziban. A napközis tábor ahova jártam rendszeresen vittek vetítésekre. Gondolom a K1-et az egyik tanár akarhatta megnézni, de miután még nem volt korhatár besorolás a filmeken, velünk együtt nézte. Most nem ragadnám ki az ominózus jelenetet, legyen elég annyi, hogy mély nyomot hagyott bennem. Nemrég felfedeztem a YouTube-on, hogy valaki feltöltötte mindkét részt, így megnéztem. Most már persze más szemmel néztem és nem is értem, hogy engedhették, hogy 9-11 éves gyerekek ezt nézzék. Felnőtt szemmel és némi filmes tanulmánnyal a hátam mögött azt kell, hogy mondjam eszméletlen jó film. Mind a két része. A K1 és a K2 is.

K1 - Film a prostituáltakról
K2 - Az éjszakai lányok

Különösen érdemes elolvasni a filmek alatti kommenteket. Engem nagyon érdekelt, hogy vajon mi történhetett azóta a filmek szereplőivel. A hozzászólásokból pedig arra a következtetésre jutottam, hogy ezzel még sokan mások is így vannak. Annyit azért hozzátennék, hogy a filmek rendezője Dobry György amúgy is a szívem csücske a Szerelem első vérig és a Szerelem második vérig filmek miatt (a harmadik részről inkább ne essen szó). Szóval a szereplők sorsa nagyon érdekel, ezért is vagyok oly hálás az RTL Klubnak, hogy a XI. században beszéltek a filmekről. Valószínűnek tartom, hogy valaki a szerkesztők közül szintén belefutott a Youtube-on és hirtelen eszébe jutott milyen jó kis téma lenne ebből. És tényleg. Elég sok háttér infót mondanak el a forgatásról, a prostikról és úgy általában a Rákóczi térről. Nagyon-nagyon érdekes volt.

A K filmekről a XXI. Században

folyt. köv.

A tanú

Tegnap előtt a Tháliában megnéztük A TANÚ című előadást. Kíváncsi voltam rá több ok miatt is. Bár a filmet láttam régen, nem nagyon emlékeztem rá. Bizonyos jelenetek, szereplők, és a nagy mondás (kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk) természetesen megmaradt belőle. Csányi játszotta Pelikánt, ami szerintem nagyon jó választás volt. Elcsúnyítva, öregítve, lomposan még a legkevésbé sem keltett szexi benyomást, ami kifejezetten jót tett neki. Így észre lehetett venni, hogy milyen jó színész. A darabtól most kissé elrugaszkodva több dolgot is meg kellett állapítanom. A színházba járás kultúrája egészen lehangoló kezd lenni. Rendszeresen látok olyan embereket, akik csöppet sem színházhoz illően öltöznek fel. No nem azt mondom, hogy frakkban, nyakkendőben vagy kisestélyiben kell színházba járni, de azért tiszteljük már meg az előadást annyival, hogy nem szabadidőben, sportcipőben vagy farmerban jelenünk meg. Nem is értem, mintha többen teljesen máshová indultak volna, mintha csak éppen betévedtek volna az előadásra. Ezt egyébként már sokszor megfigyeltem, de mindig bosszant. A másik, hogy a közepén, a szünetben többen elindultak a ruhatár felé, kivették a cuccaikat és elmentek. Pedig kifejezetten jó volt a darab. Talán annak tudható be, hogy az előadás témája elég nehéz, még ha némi humor is tarkítja. Mégis hangulat kell hozzá. A történet így is, úgy is sokkoló. Ezért is kéne tiszteletet tanúsítani azzal, hogy végignézzük.
Nekem nagyon tetszett. Egyrészt Csányi és a többi színész játéka miatt (Cserhalmit most láttam először színpadon), másrészt a történet miatt, de a díszlet sem volt rossz, főleg a szellemvasutas jelenetnél. A végén még kicsit meg is könnyeztem. Nem azt mondom, hogy a legjobb darab volt amit láttam, de abszolút nem éreztem, hogy időpocsékolás lett volna. Bár rájöttem, hogy a Thália nem tartozik a kedvenc színházaim közé, azért nem rossz. Egyszer érdemes megnézni. Rendesen felöltözve, elejétől a végéig.
UI: Gogolákné!

A Cinkota Mozi

A gondolatnapló megindítása. Legfőképpen magamnak. Nem szeretnék semmi tematikusat, csak irkálni arról ami per pillanat foglalkoztat. Készítek egyfajta gondolat-leltárt, hátha valaha még szükségem lesz valamelyikre. Az emlékezetemben már régóta nem bízom.
A mai gondolataim Cinkotán járnak. Szó szerint. Elmentem a postára és egyéb okból fel kellett keresnek a Cinkota Mozit. Fogalmam sem volt arról, hogy itt van egy mozi. Mostanában gyakran eszembe jutnak a régi mozik. Már amennyire én még emlékezhetek a régi mozikra. gyerekkoromban néha megfordultam a Csillag moziban. Popcorn vagy üdítő nem volt, de nem is az volt a lényeg. Egyszerűen imádtam a régi mozik hangulatát. Füstös volt, büdös és nem túl kényelmes, nem volt dolbidigitalszuperszetereoájmex, mégis tökéletesen megfelelt. A cinkotai mozi látványa lenyűgözött. Egy darabka történelem innen pár percre. Utána is néztem gyorsan. A '20-as években már állt a mozi, de többet volt zárva, mint nyitva. Felújítások, átalakítások, háború, vagy egyéb okok miatt. '89-ben azután végleg bezárták. Ha végiggondolom elég sok ilyen hely van Cinkotán. Ezért is imádok itt lakni, mert állandóan találok valami izgalmasat. Amikor ideköltöztem átfutottam a hely történetét. De ebbe most nem kezdenék bele. A lényeg, hogy nagyon izgalmas hely. Van itt temető a X. századból, elhagyatott régi mozi, és egy olyan strand ami már csak az emlékekben él. A Cinkotai Strandfürdő tényleg elég borzalmas állapotban van. Látom, hogy sokak fantáziáját izgatja mi lehet most ott, ki lehet a tulajdonosa (vagy tulajdonosok), és, hogy mikor történik már végre valami az ügyben. Nagyon remélem, hogy nem egy lakóparkot terveznek oda, mert, hogy erről is volt már szó. Ugyan tényleg borzalmas, hogy ezt a területet így hagyták lepukkanni és tényleg nagyon jó lenne, ha valaki látna benne fantáziát és rendbe tetetné, ugyanakkor mindig elképesztő látni amikor a természet visszaveszi azt ami az övé. A kövek közül előbukkannak a növények, kúszók, bokrok, fák mindenütt. Hátborzongató egy hely. Szoktam azon gondolkodni, hogy milyen jó lenne ott állni a közepén és visszatekerni az időt pár évtizeddel, persze max pár óra erejéig. Csak körbenézni, enni egy fagyit és figyelni a történéseket. Átérezni a kor hangulatát. Elhatároztam magam. Fel fogom fedezni Cinkotát.